Felnőtt óvodai különkiadás B.-nek.
Emlékeztess kérlek B., hogyan is volt….”ennyi, kész, vége, elengedtem, felőlem azt csinál , amit akar, tőlem max. már csak kávét kap….”. Na meg egy orbitális nagy élvezetet a vasárnapi ebéd előtt. Bassszzzuuusssss....more..mit csinálsz te jány?!
Cupidónak ehhez már semmi köze. Részemről biztosan így van. Azt hiszem....de egy nő egy dologban biztos...hogy semmiben sem biztos :D
Narrátor: Jó napot hölgyeim és uraim! Visszatértem, tudtátok, hogy ha a reggeli kávét vodkával főzitek le, akkor sokkal vidámabban indul a nap? :) Tudom nem nekem szól a különkiadás, de ezt már nem lehet szó nélkül hagyni. Te ....te..hősnőnk...teee!!!!! mit műveltél míg nem voltam? Szétcsaptad az informatikát, játszottál az emberek türelmével, a saját tortúrádat és áldozati szerepedet tapicskoltad nagyobb és nagyobb kakivárrá! Szíp....
Nála meg addikció lenne?
Narrátor: Hej....csapongsz itt az áldozat és a legnagyobb csábítójú egós nő szerep között. A naprendszer se így se úgy sem körülötted forog. Szóval kicsit ülj le most már és leginkább maradj csöndben. Bár nőknél ez nehéz...
Vagy az élet nagy igazságai érvényesülnek? Hogyan is van, amit elengedsz, azt uralod, ha már nem kergeted beszáll a virágos kertedbe? :D
Narrátor: Úgy...hallod mit hazudsz magadnak? Saját magad álomvilágában mentegeted magadat, mentegeted őt. Nem illetek össze és kész. Engedd el, zárd le. Slussz passz. Hja és be happy, don't worry! Tudom ezt szereted, mert csak ennyit kell tenni, légy pozitív. Huuu kisasszony, ez már .....kérem vissza a kényszerzubbonyomat.
Én már nem agyalok rajta, az energiáimat már nem köti le, a veszedelmes akarás, kötődési vágy már nincs meg bennem. Működik, mert mihelyst „semmibe veszem”, mint Pistike a moziban az oszlop mögül lelkesen jelentkezik audienciára.
Narrátor: Mi? Mimi? Ez a te agyadban értelmesnek tűnt? Ne..ne válaszolj, mert sose lesz vége....
Ráérek-e? - kérdezi túlszofisztikáltan. Rá! - a legnagyobb prózaisággal küldöm a választ. Kávé?- kérdezi. Legyen! Nálad vagy nálam?- írom neki, de már indul is- jön a válasz. Hát lényegre törő kommunikáció volt, az biztos.
Narrátor: Mi lenne, ha egyszer az lenne a válaszod, hogy "N-E-M"...tudjuk csoda....meg unalmas lenne, nem lenne ez a sok betű időről időre idehányva....kollektív szenvedés az igazi. Élvezzük hát M-I-N-D-A-N-N-Y-I-A-N-N.
Kiváltott-e valamit belőlem, ahogy megjelent? Tényleg azt éreztem, hogy most már rendben vagyok, tudom kezelni, nincs itt semmi gond. Igyekeztem fürkészni, hogy nála mi van, de szerintem ezt ő maga sem tudja. Úgy gondolom az ész és a szív két egymástól jól elválasztott, titkosított, Excel füzetlapon van vezetve, taxatíve felsorolva a mellette és ellenne érveket. Mellette szív, ellene ész. Sok sikert hozzá barátom. A titkosítást bármelyik nagy világhatalom irányítói megirigyelné tőle.
Narrátor: Tudjuk, az mindig célravezető, ahelyett, hogy két ember őszintén megbeszélné, mit gondol, megpróbáljuk kitalálni a másik mit miért tesz és gondol, érez. Tény, addig hatékony (irónia) ez is, ameddig az ember nem tudja meghatározni, kimondani őszintén a saját érzéseit és gondolatait. R-É-T-E-S-T-É-S-Z-T-A...persze gluténnal, hogy még jól rá is görcsölj.
A „szokásos” kanapén egymás mellett fekve beszélgetünk, megy az óvodai szóbeli piszkálódás. Magamban mosolygok, jól van öregem, ehhez neked hamarabb kell felkelned. Persze egy része tudatos nálam, mert már nem hajt az a vágy, a tartozni hozzá érzés, a túlzott akarás, a görcsösség eltűnt. Más részt ösztönösen cselekszem..azaz éljen az óvodai életérzés . Egy kis hideg kézzel megérintés itt, még hidegebb kézzel ott, de utána szépen nézem tovább a tévét. Ennél több nem jár a kávé mellé.
Narrátor: Hát ez siralomház leginkább drágám.
Aztán egy szelíd mosolyt eleresztettem, mikor indulni készült. Utóbb derült ki, mert vagy egy óra múlva ismét rám írt, hogy mi volt ez a mosoly, mert észrevette, hogy én észrevettem a szalutálást.
Ennél a pontnál az óvodai korból végre beléphettünk a tinikorba. Nem kinevettem, de magamban - be kell valljam- kicsit kuncogtam szegény "nyomorán". Küzd. Kőkeményen. Nem hiába ész nincs szív nélkül, és fordítva. Vagy csak szimplán puszta vágy, ösztön ez? Valaki? Pls! Help me! - mindegy is, nem szokásom másokra hallgatni. Kissé agyalós vagyok...de csak inciripincirit....természetesen tisztában vagyok azzal, hogy még én sem lehetek tökéletes :D :D :D Amikor már a saját nyomorodon tudsz poénkodni, na az az igazi színház. Az a szünet nélküli fajta, ahol már az első 5 percben tudod, hogy ez pocsék lesz és persze most , hát mikor máskor- földszint középen legeslegközepében foglaltál jegyet..azaz minimum 25 embert kellene felállítani (nem, nem úgy!!! de mocskos a kis fantázia...sk"..csak így itt hagyom), ahhoz hogy észrevétlenül kivonulj! Vagy pl. mint A Visszatérő c. film. Na, ha ez nem lenne elég vontatott és fájdalmas, ajánlom ezt a filmet. Nagyon jó, de kár, hogy nem A Wall Street farkasa miatt kapott Oscart.
Térjünk vissza mi is...Lényegtelen, mert én már nem kötődőm úgy, ahogy eddig, viszont semmi rossznak nem vagyok az elrontója. Bummmmmm, pofán vágom magam a saját hazugságommal, tudom....
Narrátor: "A skizofrénia rémálma az, hogy nem tudjuk, mi a valóság. Képzelje el, hogy hirtelen megtudja, hogy az ön számára legfontosabb emberek, helyek, pillanatok, nem eltűntek vagy meghaltak, hanem rosszabb. Sosem voltak. "Egy csodálatos elme c. film
Nos chaten "estünk egymásnak." (tinikor szakasz). Ez olyan jól sikerült, hogy reggel ismét jelentkezett. Nálam jobban senki nem lepődött meg ezen. Mondom mi van, ilyet? Ezzel mi van? Gondoltam jön a szokásos „ezt nem szabad, én öreg vagyok, te fiatal; ez egészségtelen” stb agyalása. De nem….hogy velem álmodott egész éjjel és nagyon jó volt. Na, mondom akkor én nem is kellek hozzá fizikálisan, egészségedre. Enjoy. Nem sokkal ezután megittuk a közös reggeli kávénkat is...:) aztán volt még "ez meg az" a déli kávéig :)
Nos....nos.....ööööö...izééééé...."Kidobtam", mert eddig lasszóval sem lehetett bekönyörögni, erre most "mindig" keres.
Kedves "B" reakciója: tiszta dedó:)
/Biztos érdekel ki lehet "B", na...látod...legalább egy kis izgalom :)/
