Bár ugye köztudott, hogy a szomszédsággal igen intim viszonyba tudok ám kerülni...:D :D Ugyanakkor rá kellett jönnöm, vagyis inkább elengedni a pszcihoszenvedésem trilogiájának negyedik javított kiadásának ötvenszeri átírását. Az egy dolog, hogy megrágtam, lenyeltem, visszaköptem, újra…

Ha Mr. Fáraó volt a régi vége, az új kezdete, akkor Mr. Ősember volt a mínusz nulla.    Több, mint 10 éves sztori. Akkor így kezdtem el a naplómat: "Kalandok, tapasztalatok! Avagy ha már mondták neked is, hogy „ne aggódj, szép és okos vagy, valahol rád is vár az igazi, csak ki kell várni.…

Hmmmm.....hát nos....nem hiába mondják, boldogok a tudatlanok...bár nem értek egyet. :D :D :D  Szeretek jelen állapotomban lenni. Jelen tudatosságomban lenni. Megtanultam önmagamat. Talán ez a legjobb kifejezés, ami leginkább árnyalja, összefoglalja és következtetni enged mondandómra, még inkább…

       Konkrétan Mr. Fáraó előtt annyit éltem már, mint más egész életében sem. Vagy csak én gondolom így, vagy csak a saját környezetemben lévőkkel összehasonlítva, vagy csak az általános megfelelési kényszer miatt, mit várnak el tőlem, hogyan kell helyesen élni, viselkedni, beszélni stb.…

Vagyis inkább tapasztalásaim első meghatározó egyede, Mr. Fáraó.     Érdekes, lassan tíz éve kerültünk egymás életébe ezzel az "Úriemberrel". Korábbi "ex part" részekben már meg-meg említettem... valahol Ő volt a "régi" én lezárásának és új "én" megindításának féfija.  Érdekes, hogy ő is, és…

Milyen rég nem írtam semmit...Magam is meglepődtem. Jó pár hét eltelt. Mi a sok idő? Mi a kevés idő? Mikor vagyunk időben? Miért telik gyorsabban vagy éppen lassabban az idő? Nyugalom, továbbra sem vagyok egy Stephen Hawking...csak a magam, női szintjén gondolkodtam el az idő…