Valentin-nap. Mi más lehetne a téma, de csak egyszerűen, csupán női aggyal elemezve. Természetesen. Bár kétlem, hogy újabb bőrt le lehetne húzni erről a témáról. Lényeg, mindenkinek van véleménye róla, ha nincs, az is vélemény, olyan meg nincs.
Én, mint titkon menthetetlenül romantikus, Disney-mesék szerelmese mindig is .....itt jönne az a rész, hogy alig várom ezt a napot, mert rózsaszín rózsaszirmokkal borított szobában ébredhetek, háromszáz "szeretlek kicsim" üzenet vár a rögzítőmön (a filmekben így mondják még mindig, azt hiszem), szívalakú marcipán szívecskékből kirakott "Love you" felirat vár a reggeli kávém mellé - legyen, a tejhabban is szívecskés a minta- (el ne felejtsd a laktózérzékenységet, mert akkor a folytatás csak hangos rotyogás lesz) , közben a Nap fényárban úszva kel fel minden év február 14-én a horizonton, a madarak csicseregnek, a nyitott ablakon bekukucskáló szél a hosszú, szőke göndör hajamat enyhén meglibbentve vattacukor illattal lengi be a lakást, miközben a párom "anime" szemekkel szerelmesen verset szaval nekem. Ennyi, nem tudok több csicsa képet. Szóval utáltam. Hogy is van ez? Utáltam, giccsesnek tartottam, hatásvadásznak, egy gazdasági lehúzásnak. Oka, a női minőség nem megélése, a szeretethiány, az önszeretet hiánya, hja, basszus, majdnem elfelejtettem, sose volt partnerem ezen napkor :D. Talán sosem volt igaz partnerem? Hm? Filozófiai mélységek már megint. Na de most nem ez a téma.
Viszont ahogy teltek az évek, múltak az évtizedek, dolgoztam magamon, rájöttem- igen, már megint, mert ilyen csudi ügyes vagyok:D- azt a kurva szívecskés sütit magamnak is meg tudom venni a cukiban. Természetesen vegán, glutén-, laktóz- és cukormentesen.
Ennyi.
ÁÁÁ, dehogy is, nem is én lennék, meg a női agy ritkán Ennyi.
Kedves férfi és nő társaim. A szeretet/szerelem érzése önmagunk szeretetével kezdődik -mondjuk a legjobb, ha önmagunk tiszteletével is társul, de ki vagyok én, hogy ilyen nagyot mondjak, állítsak, kijelentsek, mikor még én is csak éppen az első szárnycsapásaimnál tartok. És azt hiszem, ez is egy élethosszig tartó tanulás. Viszont a csodát is mi teremtjük, szóval önszeretet és tisztelet. Ha ez megvan, akkor nem fontos, hogy az Úr bármely évének február 14. napján egyedülálló vagy-e, vagy házas, vagy szingli, vagy partnertelen (ááá, egy nyelvújító) (igen tudom, ebből három ugyanazt jelenti, de nekem jól esett így) vagy akármi, bármi. Mert akkor már nem fognak ezek a felcímkézett, rózsaszín konfettivel beszórt napok foglalkoztatni. Nem fogod magányosnak érezni magad, vagy áldozatnak, vagy utálatot érezni, nem fog már ebben a formában foglalkoztatni. Nagy hazugság. Dehogynem. Engem is foglalkoztat, mert vágyom a fenti csicsa képre, ahonnan, jut eszembe kihagytam a zenei aláfestést, mondjuk a "My heart will go on" :D :D /súgó: zenei lejátszó csatorna: Whisky Blues és hasonló neveken lévő listák...na ezektől csúszik le szerintem a téli tundra bugyi..../
Szóval abban egyet érthetünk szerintem, hogy nem egy nap kell szeretni. Nem egy nap kell odafigyelni. A szeretet választás és döntés kérdése. Ha szeretsz valakit, akkor minden nap minden percében szereted, na jó ez nem igaz, tudjuk az okokat is, például mert nem hajtotta le a WC ülőkét; nem fordította ki a nadrágját, mielőtt a szennyesbe rakta volna; amikor a hónapban a huszadik pár táskával állít haza; amikor fél éve nincs meghúzva a csavar a konyhaajtón; vagy mikor nem találja a mustárt a hűtőben, pedig 20 éve mindig ugyanoda van téve; vagy mikor a hosszú hajszálak ott maradnak a kád alján....tényleg, ilyenkor nem pont a szeretet szó jut az eszünkbe a másikról. Sőt ezek a sok apró dolgok tudnak olyan hőlégballonná fújódni a nem kimondás, avagy a kommunikáció hiánya miatt, hogy ha az felrobban, kő kövön nem marad. De ez már másik téma.
Viszont, ha szeretek valakit, ha fontos nekem, akkor az év bármelyik pillanatában kinyilváníthatom, megmondhatom, meglephetem valamivel. Mert a másik eszembe juthat egy illatról, egy feliratról, vagy csak a kedvenc csokijáról, amit havonta csak úgy megveszek neki és becsempészem a táskájába, mert tudom, hogy a következő nap nehéz lesz neki és mikor a másik megtalálja, elmosolyodik, boldog lesz, szeretve fogja magát érezni. Viszont ahhoz, hogy szeretet kapj, szeretetet kell adni. Ahhoz, hogy szeretet kapj, szeretni kell önmagad. Ahhoz, hogy szeretetet kapj, tudni kell befogadni azt. Tudni kell értékelni a másikat, megérteni a másikat, elfogadni a másikat. Mennyi minden tud azon is félrecsúszni, hogy nem vesszük a fáradságot, hogy megismerjük a saját és a másik szeretetnyelvét és azon keresztül szóljunk hozzá!
Szóval nem egy nap kell szeretni, de ezen az egy napon fokozottan jól esik és vágyik rá szerintem - ha még csak titkon is- nem csak a nő, hanem a férfi is, hogy kimutassák egymás felé, hogy a másik szeret, fontos neki, gondol rá.
Na pá, elmentem "bótba" szivecskés fisz-faszokért, mert szeretem magam, minden nap és mert megérdemlem! Menj és lepd meg magad te is:) Vagy próbálkozz be a szomszéd fiúnál...sose tudni :) A meglepetésnek nagy ereje van :)
