Hmmmm.....hát nos....nem hiába mondják, boldogok a tudatlanok...bár nem értek egyet. :D :D :D 

Szeretek jelen állapotomban lenni. Jelen tudatosságomban lenni. Megtanultam önmagamat. Talán ez a legjobb kifejezés, ami leginkább árnyalja, összefoglalja és következtetni enged mondandómra, még inkább érzéseimre és gondolataimra. Főleg, ahogy visszatekintek az elmúlt éveimre, visszafelé tekerve a fonalat, látom mennyit változtam, honnan hova jutottam, ki voltam és ki lettem, mennyire megérte minden önfejlesztés, minden magamba vetett hit és mennyi, mennyi segítőm volt ezen út során. Hálás vagyok magamnak, magamért és mindenkinek, aki támogatott és támogat most is az utamon. 

Persze, a hétköznapokban szoktam jobbra indexelni én is, miközben csak ablakot szerettem volna mosni....de ilyenkor, mikor leül az ember a gép elé és valami odabentről megcsiklandozza, van idő, tér erről szépen, összeszedetten írni, kitörölni, átírni, szépíteni, hogy leginkább olyan legyen, amit belül is érez az ember. Persze a sima  hétköznapokban olykor nekem is kiesik a kapa a számból :) vagy, mint egy ilyen kora nyári napon pl. az alábbi: "tón vón jau". De csak az okos tud hülyéskedni....

Sose tagadtam, nem vagyok más, mint egy hétköznapi nő, a személyiségeim gyökere egy, kérdés ki, mit hoz ki belőlem, vagy mit vált ki belőlem vagy mennyit engedek látni magamból. De egy biztos, már tudok önmagam lenni, tudom ki vagyok, vagy miért vagyok, vagy mégsem?! :D :D Haladok, ez a lényeg, amúgy is ez egy élethosszig tartó tanulás.

Bár a "viszlát baráti puszi" okán éppen még igen intenzíven érzem Mr. "J" parfümjének illatát magamon. Valaki  árulja már el, miért??? Miért ilyenek a férfi parfümök, hogy testi kontakt, értsd ölelés nélkül is fél napig érzem magamon a parfümöt?! Biztos férfi parfümőrök állítják direkt úgy össze, hogy mint valami jel, ott maradjon a nőn. Mondjuk hülyén is nézne ki, hogy körbe pisilnék a férfiak a nőket és így jelölnék meg az illető nőstény egyedet. Lássuk be, a parfüm egy intellektuálisabb megjelölési forma...Na...de most magyarázkodhatok Boldizsárnak, hogy nem, nem csaltalak meg, meg semmi nem történt, csak beszélgettem egy jó emberrel, egy jó baráttal. Félreértés ne essen, Boldizsár a pók a sarokban, a gépem felett, akit legalább már háromszor lakoltattam ki, de tipikus behálózós típus, hát elfogadtam. Amúgy is csak lóg egész nap :D

Hja, hogy hogyan kerül még mindig képbe Mr. "J"....Emlékeztetném magam saját magamra: "A lényeg, az ajtóm már zárva előtte. Így is marad. Én pedig haladok előre, újjászületve." Továbbá emlékeztetném magam arra is, hogy a későbbiekben ne legyek ennyire teátrális :D :D Soha ne mond, hogy soha. A lényeg ez.

Nem hazudtam, mert akkor és abban a pillanatban úgy is éreztem. Most már tudom is. Nagy különbség. Viszont rohadtul nem könnyű. Bár már más nagyon. És itt jön a képbe az önreflexió.

Biztonság, stabilitás, intellektus, nyugalom, lélek, szív, sármosság, férfi készségek, jó szakács, "tiszta udvar, rendes ház":), humorosság, természetesség az egymás mellett lévőségben, huncutság, barátság, tisztelet, őszinteség, őszinte érdeklődés, kémia.

Ha pár szóban kellene összeszedtem sok-sok területről mi az, ami vonz vagy vonzott benne. Ezeket "keresem" egy férfiban. Megfordítva, elemezve magam és minden eddigi tapasztalásomat, ezek azok a tulajdonságok ( kivéve a jó szakács, ettől el tudok tekinteni, ha nagyon muszáj :D :D), ami mellett én megnyugodva, önmagam tudtam lenni, nő tudok lenni. És a csavar. Ezt csak megmutatta nekem az univerzum, hogy tessék, ez mind a tied lehet, már tudod és elhiszed, hogy megérdemled a boldogságot, megfejlődted magad, elfogadod és szereted önmagad, más is képes, tud és akar szeretni, de! De! van még egy "utolsó" lecke, ami összefoglalja az eddigieket, mint egy nagy konklúzió vagy kilépő kérdés egy vizsgán. Vajon tényleg őszintén és teljes szívből magadat választod mindig, minden körülmények között, biztosan elhiszed, hogy ennél teljesebb, boldogabb is lehetsz, biztosan nem gondolod már úgy, hogy neked minimum kétszer annyit kell teljesítened, hogy szeressenek, felvállaljanak, hogy "nagy" kompromisszumokat kell kötnöd, hogy csak neked kell "küzdened", ugye biztosan nem koldulsz többet a szeretetért?! Ilyen és hasonló "utolsó" nagy szembesítések történtek.

Mert rájöttem, hogy szeretem, mint ember, mint barát, mint férfi, azonban ez nem szerelem. Bármilyen is legyen az....

Mert rájöttem, és isten látja lelkem, csak most esett le, hogy "csak" jól esik, hogy végre tudom, valaki engem is tiszta szívből szeret, feltétel nélkül, hogy szerelmes belém, hogy puszta jelenlétem vagy hangom vágyat korbácsol nála/benne....és ez ízzította fel bennem is a tüzet irányába. Miközben az én döntésem hónapokkal ezelőtt megtörtént, megszületett. Csak nem értettem mi húz vissza vagy tart még mindig "mellette". Hisz, ha napokig nem találkozunk, írunk egymásnak, akkor én élem az életem, nem gondolok már rá, vagy nem jut eszembe dolgokról vagy nem ő jut eszembe. Csak ha érzem, hogy a közelemben van...vagy inkább ha látom, hogy néz rám, ha látom hogyan jön zavarba, ha látom mit váltok ki belőle. Na akkor nehéz csak a parázson tartani magam, vulkanikus erővel szeretnék kirobbanni. Viszont ezt nem más részemről sem, mint amit róla, viselkedése okán korábbiakban feltételeztem: kihasználás, ámítás, időhúzás, egom masztizása. És ez nem korrekt. Illetve nem vezet sehova. Nem hiába vannak "akadályok": korkülönbség, máshol tart az életünk, fizikai távolság stb.

Hát, valahogy így. Nem ragozom tovább.

Beach body kész, hisz a nyár nem várt, már itt van, szóval saját úszógumival lehet csobbanni és élvezni a "Hakuna matata"-t, mely nyers felnőtt verziójú fordítása: "szarok bele, jóvanazúgy" :)

Mint a Szomszédok c., méltán híres sorozatban, imádtam a végén az összefoglaló "csattanókat", "jó tanácsokat:")

Szóval egy jó tanács tőlem: homokban szexeléssel vigyázni, a homok nem csak forró tud lenni...:D :D