Ígérem, nem árulok el több kulisszatitkot magamról, például, hogy a 140 cm-es magasságomhoz 46-os lábméret társul, illetve biztosan nincsen hat macskám egy 30 nm-es lakásban. Nem fontos úgy se kinézet, se az anyagi státusz, sem az életkörülmények, a férfiak úgy is az intelligenciámat akarják megbökni :D
Nos, a fantázia biztosan beindult, a csupasz seggel kocsivásárlásnak nekiindulás kapcsán. Amúgy jogosan, talán, viszont ismertek már, a finomcsavar nem marad el. Illetve, ahogyan egyik kedves olvasóm megfogalmazta nekem, megélhetési kurva lettem, legalább is az olvasottságom emelése érdekében ezekkel az erotikusabb képekkel.
Kikérhetném magamnak, de ami igaz, az igaz :D
Visszakanyarodva, legalább 5 éve lehetne már egy magas árkategóriás gépjárművem, viszont tárgyi dolgok ennyit nem érnek. Régen se, most meg már végképp nem. A katolikus neveltetésembe ez nem fér bele :) Irigység volt, vágy volt, fájdalom a hiánytól volt, de az, hogy magamat tárgyiasítsam olyan dolgokért, amik bizonyos anyagok jól megmunkált összessége. Legalább elveim legyenek már:) Na jó, viccelődni szoktam vele, hogy egy pár alkalmas happy finish-es masszást azért bevállalnék egy nyugodtabb hónapért cserébe. A törpenövésem mellé nem csak a lábméretem nagy, hanem a tenyerem is, a szorításáról nem is beszélve :)
Azt hiszem erre szokták mondani, hogy a humor sok mindenen átsegít. Csak azt nem szeretem, amikor azt kapom vissza, hogy minden viccnek a fele igaz. Ha én mondom ezt, az azért más :)
Ismét vegyünk egy jobb kanyart és térjünk vissza az eredeti fonalra. Tipikus női indexelés volt az előző pár bekezdés, amikor jobbra akarsz indexelni, de véletlenül sikerül az ablakot is lemosnod. Végül is elkanyarodunk jobbra is, csak lehet a mögöttünk, mellettünk haladó ököllel fogja nyomni a dudát ránk. Természetesen én ilyet sose csináltam, inkább mentem tovább egyenesen még van negyven kilométert, nehogy lebukjam :) Bár autós társaimtól az esetek többségében nagyfokú együttérzést kaptam a szőke nő és öreg (lenézett típusú) verda kombó láttán. Cukin ledudáltak, indokolatlanul rámhúztak, 2 centire követtek, nem adtak elsőbbséget, vagy folyamatosan bevágtak elém. Azzal azonban nem számoltak, hogy egy rali versenyző egy öregecske, recsegős, meg-meg állós, indokolatlanul teljes kipufogóleszakadást produkáló kocsiban is ralis. Szóval élvezem a mindennapi vezetést. "Baby-t senki nem ültetheti a sarokba!"
Nos, nálam nincs se anyucinak, se apucinak szétlopott vállalkozása, se gróf hippenduffendorfensorben rangú felmenők, se sugar daddy, se kamionról leesett áruk kereskedésének lehetősége. Körbenézek a városban és minden nap elgondolkodom, hogy mikor én huszonéves voltam, maximum a helyközi járat bal oldali üléssorának ötödik székét az ablak mellett tudhattam magaménak a 07:05-kor induló buszon, mindezt annak tudatában plusz, hogy a havi bérletet, diákigazolvány hiányban, már magamnak vásárolhattam meg. Szóval még fizethettem is azért, hogy a műbőr üléshez nyáron hatvanezer fokban úgy odaizzadjak, hogy a szoknyámon olyan izzadság keletkezett mire felcuppantottam magam az ülésről a leszállásnál, hogy azt hitték bepisiltem. Viszont legalább nem voltak ilyen különbségek emberek között, a nép nagy része szintén izzadságot hugyozott ebben az időben. A kiváltságosok még kevesebben voltak, vagyis inkább nem voltak ennyire szem előtt. Nem láttuk ők hol laknak, oda busz nem ment, minek, ők már kocsival jártak, gyalog meg messze voltak ezen alienek, hogy meglesd hogyan élnek ők. A mai világban szó szerint beleszállnak a kocsidba a 40-50 milliós első kocsijukkal a huszonévesek, mert azt hiszik a KRESZ elsőbbséget aszerint ad, kinek van drágább kocsija.
Szokták volt mondani, innen szép nyerni. Szóval ilyen "háttérrel" indultam én neki csupasz seggel kocsit venni. Folytatás következik...
