Ha Mr. Fáraó volt a régi vége, az új kezdete, akkor Mr. Ősember volt a mínusz nulla.
Több, mint 10 éves sztori. Akkor így kezdtem el a naplómat: "Kalandok, tapasztalatok! Avagy ha már mondták neked is, hogy „ne aggódj, szép és okos vagy, valahol rád is vár az igazi, csak ki kell várni. Másképp a szex, szerelem, önigazolás útja!"
Van, ami nem változik bármennyi idő telik is el :) Érdekes újra olvasnom magam. Ezen időszakból fogok szemezgetni.
Érdekes, hogy első írás kezdeményezéseim is egy pali miatt voltak, alias Mr. Ősember, és jelen önterápiám részeként, szintén egy pasi miatt -Mr J. - fordultam tudatosan az írás felé.
Nos lássuk, mit mondott az akkori énem az életről:
Nem lehetek soha elégedett magammal és senki sem fogja észrevenni azt bennem, amit talán még én sem ismerek magamról. Amilyen lenni szeretnék. Szeretni és szeretve lenni!
Megvan mindenem a hétköznapi értelembe véve :rendes munka, normális fizetés, család, az egészségi állapotomban sincs semmi drasztikus, rendes neveltetést kaptam, bár az erkölcsösségemet és felelősség tudatomat olykor saját magam vonom kétségbe. De minden körülmény ellenére még mindig hiányzik valami. Ez nem más, mint a nagybetűs SZERETET, vagy átmeneti állapotában a SZERELEM. Szeretni és szeretve lenni. Nem család, barátok stb. által, hanem egy bizonyos VALAKI által. Szokták a NAGY Ő-nek, az IGAZI-nak és még ki tudja hányféleképpen is nevezni, azt az embert, akivel az ember el tudja képzelni az életét. Hogy van-e ilyen? Hiszem és tudom, hogy igen. Vagyis egyenlőre inkább csak bízom ebben. Hiszen sajnos még soha nem tapasztaltam, és ez az én nagy bajom.
Egy dolog már biztosan látható e témával kapcsolatosan, mégpedig a teljes bizonytalanság. De talán nem is baj, hisz mi más vinné előre az embert, ha nem a bizonytalanságból adódó állandó fejlődni, tudni akarás, na és a próbálkozásokkal járó tapasztalatok.
Nem a nyálas, rózsaszín ködös szerelmet akarom én. Jobban meggondolva tudnám élvezni a föld felett 10 centiméterrel való lebegést, a habos-babos felhőkön ugrándozást, a virágok selymes érintését, üde illatát, de tudjuk mindez csak a vegyületek kegyes harca testünkben. A lényeg, egy társat szeretnék, akivel olyan egyek vagyunk, mint a „borsó, meg héja”.
25 év. Ennyi év telt már el az életemből. Most jöhetnek a szokásos dolgok, hogy „jaj, de hát az semmi”, „fiatal vagy még”, meg sok hasonló, amitől a szőr is feláll a hátamon, mert akik ilyeneket mondanak nem is figyelnek rám, nem is ismernek, csak mondják az automatikus kis válaszukat. Mondanom sem kell, hogy a legtöbbjük házas, vagy „remek” párkapcsolatban él… na jó, engem ezek hagyjanak békén. Eltelt úgy ennyi év, hogy még senkinek sem kellettem, vagy nem tudtam róla (bár nem hiszem, hogy ilyen lett volna, mert csak tudtam volna róla, ugye?!). Tehát tényleg olyan…olyan csúnya, rossz természetű, buta…és bármilyen negatív tulajdonságot fel lehetne sorolni, lennék, hogy senkinek nem kellettem, nem érdekeltem, nem szeretett?
Épp Cunnie Williams- With or Without You című száma szól. Nem mondom, hogy nem kap el a sírás csendes, fájdalmas fajtája.
De ebből, ezekről az érzésekről nem tud senki, nem látja senki, tudjuk, nem lehet elmondani, átadni úgy igazán, még a legeslegjobb barátnak sem. Ha pedig megpróbálkozik az ember, nekem legalább is, lelkiismeret furdalásom van, hogy vannak ennél nagyobb bajok is a világban, körülöttem. De nem! Ez is nagy és valós probléma, mely megoldásra vár. Csak a megoldó kulcsot nem csatolták…Pech!
UI.: Azóta a kulcsom megvan. Legalább ennyi :D. Jó hosszú folyamat volt.....vagyis igazából az ember mindig tanul, tapasztal, és ennek sosincs vége. Illetve ugyebár sose csak egy területtel foglalkozunk egyszerre az életünkben. Visszatekintésem elején járva is örülök ennek az útnak. És tényleg igaz, minden változás belülről kezdődik el.
