Telnek a napok, magamra koncentrálok, próbálom az összes eddigi "feldolgozást", tanítást egyensúlyba hozni, tartani, közben megélni a mindennapokat, a múltból tanulni és elengedni, azt ami már nem szolgál, a jövőt nem siettetni és nem csak arra koncentrálni. Az biztos, hogy egy marék lepkekakiban is több az energia jelenleg, mint bennem, bár ez nem látszódik kívülről, de belül ezt érzem. Talán a lelkem, szívem fáradt meg egy kicsit. Már megint sokat kapott, ezen hegek örökké megmaradnak, de én úgy gondolok rájuk, mint megerősítésekre, amivel több lettem, ami erősebbé tett.

De azért néha megvan bennem is, mint most is az az érzés " hogy ott rohadjon meg az összes ahol van". Négy év alatt három komolyabb férfi, akinek odaadtam magam teljes valómmal, szívvel és lélekkel, mert bíztam, hittem és "semmi"...elhitették velem, hogy fontos vagyok, megvárták, míg beléjük szeretek, élvezték egy kicsit, majd eldobtak. Eldobtak, mert nem tudták meglépni, megfejlődni, vállalni önmagukat és mert nem ők voltak számomra a megfelelők. Tudom én ezt. Meg egyszerű, mint az egyszer egy. Egy dolog ezt tudni,agyból; egy dolog megélni, szívvel. Az tud fájni. Piszkosul. Ma hagyom fájni a dolgokat. Kicsit szomorkás az idő is, nem kicsit vagyok megfáradva amúgy, úgy mindenhogy legalább. Szóval kicsit potyognak a könnyeim, útnak indultak maguktól. Menjetek hát.  

El van kurvulva ez a világ. Ha teljes szívből, őszintén szeretsz, ha biztosítod az otthon melegét,támogatást és figyelmet nyújtasz, nem mellesleg a rendszeres lábközti melegséget és merevséget is megadod, mi marad? Mi? Vagy mi kell még? Miért nem elég mindez? Azt hiszem ez a kultikus jelenet mindenkinek megvan:

Forrás: Google képtalálatok, mielőtt valaki itt jogi lépéseket tenne:D

Barátnőm felhív, hogy van egy régi, kedves, rendes srác ismerőse, aki nem talál magának egy kedves, rendes, aranyos lányt. A srác teljesen el van keseredve hol és hogyan ismerkedjen. Megkérte hát barinőmet, ha tud valakit, ne tartsa magában. Én nem zárkóztam el, így a kapcsolat létrejött, majd pár napra rá töröltem is ezt a friss kontaktot, a semmire nincs időm várni. Volt vagy 3 napja, hogy írjon, keressen. Nem tette. Nem ez a baj. Lehet kedves, aranyos, rendes - nek tartja magát, de kurva nagy bajok vannak, ha úgy gondolja, hogy ő mindent megtesz és mégsem talál senkit, közben pedig azt az alapvető kommunikációt sem hajlandó megtenni, hogy közölje, nem egymást keressük - bár nem tudott rólam semmit még, a nevemen kívül, csak simán bejelölt- azt azonal, majd nem írt, nem keresett. Mit gondold, majd én írok rá? Mindegy...több figyelmet kapott így is, mint kellett volna.

Nem értem amúgy sem, miért olyan nehéz az embereknek normálisan kommunikálni. Az én egyik tapasztalatom az, hogy azért nem, mert önmaguknak is hazudnak, azt se tudják mit és miért akarnak, de elvárások, na azok vannak. És van az a kis százalék, aki már annyi mindenen túl van, annyit tett és adott önmagából, de nem találj a hozzá hasonlót. Miközben eljárkál kultúrális eseményekre, részt vesz új programokon, kipróbál új hobbikat, lejár mondjuk edzeni, vagy valami sportot is űz, eljár koncertekre, miközben házas, családos, párkapcsolatban élő barátaival is rendszeresen időt tölt. Egyrészt, hogy ne otthon üljön egyedül, másrészt, mert rájöttek ezen emberek már arra, hogy elsősorban önmagukat kell szeretni és megélni a jó dolgokat, amire vágynak, illetve folyamatosan fejlődni, tanulni. Mégis, annyi új ember, annyi új kapcsolódás, sokáig mégsem jön senki. Vajon mi ennek az oka? Ezen a ponton személy szerint nem vagyok hajlandó mondjuk párkereső oldalakra regisztrálni. Húspiac. Van tapasztalat, régről igaz, de nem hiszem, hogy az emberek jó irányba változtak volna ezen a téren. Mert a világ se a jó irányba tart. 

Nem mellesleg elkurvult a társadalom a "social media" miatt. A férfiak a tökéletes nőt keresik, a nők meg egy pénzes zsákot. A tökéletes nő a mai világban  90%-ban filter, aki pedig a pénzével vagy kocsijával vág fel, számomra annak kicsi a pöcse vagy olyan önbizalom hiánnyal küzd, hogy azt csak ezzel a gőggel tudja leplezni. 

Szóval, remélem eddig is tiszta volt, én nem is ide sorolom magam, nem is ebben az látszat appok világában élek (hál isten), viszont az emberek nagy százaléka felnőtt létére is "elkurvul", a mai fiatalokat pedig sajnálom, mert kevés a valós tartalom, sok a hazugság, ami miatt teljesen aberrált, nem valós, nem hiteles, nem élhető világ felé kényszerítik őket. És a tisztes nevelés sokszor kevés a világgal szemben, minden tisztelem ezen szülőknek. Néhány szélsőséges példa: a csirke természetes élőhelye nem a hűtőpult vákum csomagolása, vagy a 400 e Ft-os telefon 10 évesen nem evidens (jegyzem meg, még kereső felnőttként sem feltétlenül), az akciós  70 e Ft-os táska nem akciós ár, 14 évesen a műkörmös, műszempillás, fodrász, sminkcuccok havi 20 e Ft-ért vásárlása, minden héten buli, csak rendelős kaján élés, minden hétvégén étteremben evés, évi két kéthetes nyaralás, plusz sítábor, meg plasztikai tábor, vagy a 120 e Ft-os cipő, mert valamelyik félholt, csupán idegdúccal rendelkező filteres valóságú lány vagy fiú vagy beazonosíthatatlan identitású és állatfajú huszonéves ezt tartja értéknek egy kamera mögött. Hja, arról nem is beszélve, hogy a fiúk ezekben a slim gatyában olyanok, mint giliszták tűsarokban.  

Na....

Istenem, én szeretnék pl. megtanulni traktort vezetni, vagy visszaülni egy ladában és csapatni egyet a töltésoldalban, vagy kifeküdni nyáron a haverokkal egy tópartra és dumálni, hülyülni, főzni, fűszálakkal fütyülni, békákat gyűjteni, csodálni a vízipókokat a tó vizén. Megosztani egymással az érzéseinket, a titkainkat, közösen élményt gyűjteni, az emlékezetünkre vésni a lemenő nap képét egy jó fröccs mellett a hegyoldalban, anélkül hogy bármilyen digitális eszköz előkerülne. Kazettáról hallgatni a 30 éve felvett válogatás dalokat és nagyokat táncolni. Az igazi emlékek a szívünkben maradnak meg. Sok mindent meg lehet venni pénzzel, kell is addig a pontig, míg úgymond viszonylagos szabadságban élheti a mindennapjait az ember. De pénzzel nem vehetsz igazi emberi értéket, szeretetet, figyelmet, szerelmet, otthon melegét, lelket, törődést, kapcsolatot, barátokat. Vagy igen, de az olyan is lesz. Erre van egy nagyon szép mondás: aki kurvának áll ne sírjon ha basszák.

Most sok a "k" betűs szó...bocsánat, pedig nem szoktam csúnyán beszélni, bassza meg:)

Fel a kezekkel pl. hány ember szokta mondjuk legalább évente visszanézni az esküvői videóját vagy végignézni a képeket? Mondjuk én ezt felírnám receptre, hogy ne felejtsék el a párok miért is döntöttek így, egymás mellett, akkor mit éreztek, szerintem nagy segítség lehet a sok hétköznapi nehézség, probléma közepette ezeket az érzéseket, élményeket felidézni.

Csalamádé mindenkinek. Mert a legjobb a menzás finomfőzelék. Megfoghatatlan, mint ez az írás.

Miután úgy tűnik senki nem kíván csókot lehelni ajkaimra ezen a hétvégén, tudom ajánlani magamtól magamnak a miniKüsse válogatást :) Itt max te fogod kidobni vagyis jelen esetben én az üres kartondobozt, miután megettem az összeset is :) Plusz egy cukorsokk. De aki nem kockáztat nem is nyer.