Vagyis inkább tapasztalásaim első meghatározó egyede, Mr. Fáraó.
Érdekes, lassan tíz éve kerültünk egymás életébe ezzel az "Úriemberrel". Korábbi "ex part" részekben már meg-meg említettem... valahol Ő volt a "régi" én lezárásának és új "én" megindításának féfija.
Érdekes, hogy ő is, és én is két társkereső oldalon is fent voltunk, mégsem a hagyományosnak mondható felületen találtunk egymásra. Mennyire kettős életet élt Ő. Én, így visszagondolva már tudom, mennyire nem tudtam még akkor ki is vagyok, mit érek, mennyire semmire sem értékeltem magam, mint nő, mint ember. Szépen összeszedtem mit írjak a társkereső profilomba, mire vágyom, de a mocsár mélyén voltam ekkor még. Egy ilyen állapotban mennyire látja az ember tisztán az életet?! Írtam erről, tudjuk, semennyire. Így nincs min csodálkozni, hogy akkor és abban az "én állapotban" miért nem találtam egy normális férfit. Ma már tudom, minden lépés egy-egy puzzle darab az élet nagy tábláján. Oka van ennek is. Vagyis neki is, hogy az életem része lett. Kellett Ő is ahhoz, hogy azzá válljak, aki ma vagyok és ahogyan ma gondolkodom.
Szóval miért Mr. Fáraó. Valahova ide helyezte magát, mint élőlény ezen a bolygón. Okos volt, mégis rendkívül kényszeres és szorongó. Bántalmazó - lelki szinten, mert nem tudott megbirkózni saját önértékelési problémáival, ezért még inkább lenyomott, hogy ő erősebbnek tűnjön. Direkt gyengébb nőket keresett, hogy magát magasabbra értékelhesse. Van lejjebb a mocsár aljánál? Ő mélyebbre tudott még nyomni. Vágyott rám, de úgy tett, hogy "végül is, ha nagyon akarom, benned is található valami szép". Tette mindezt úgy, hogy igazából nem hogy macsónak nem volt mondható, de még férfias kiállása sem volt. Egy "előnye" volt, a magassága. Emlékszem, az első csók is majdnem undorító volt vele. Ne kérdezd, hogy mégis miért volt folytatás!? Mert meg kellett történnie. Később még azt is kritizálta, hogy hogyan csókolok. Neki túl heves, túl nyálas, túl nyelves....majd akkor rájöttem, ebben a kapcsolatban ő a lány. Igazából én akkor még annyira a férfi energiáimat működtettem csak, hogy nem csodálkozom, hogy sok voltam neki. Nem csak súlyra. Mondom, semmi férfias kisugárzása nem volt. Igen, már emlékszem, a magasságán kívül még egy előnye volt....a vádlija. Az szép, formás és izmos volt. Még a farka is ferde volt. Életemben először találkoztam ilyennel :D
Mondjuk pont általa értettem meg, hogy mennyire igaz, hogy mindenki azt kapja vissza az élettől, amit adott. Jó pár évre rá, hogy véget ért a kapcsolatunk, találkoztunk egy séta erejéig, alig ismertem meg. Közel két mázsára hízott és kb. annyija volt, ami éppen rajta és magánál volt.
Mikor megismerkedtünk, ő már egy fiatal, elvált férfi volt....elmondása szerint volt felesége a tökéletes nő volt, alakra. Kicsit külsőséges és felszínes is volt, szerette a szépet, vagyis szerette volna, de nem jött össze neki, meg úgy az élet sem. Azóta sem. Bár ahonnan jön, amit kapott az élettől, ember legyen a talpán, aki onnan egyedül felépít egy normális életet, hát nem is tudott a mai napig egy korláton túl jutni. Bár ez nem mentesít senkit, hogy másokat a mélybe nyomjon és lelkileg tiporjon, mikor a másik támasza lenne, őszintén és tisztán fordul felé.
Kb. két percig voltam "hivatalosan" a barátnője. Majd még pisiltem egyet, pénzfeldobással eldöntötte, hogy ez mégsem fog működni. A hozott egy szál vörös rózsáját a hátába állítva basztam be mögötte az ajtót. Ez már nekem is sok(k) volt, már akkor is.
