„Most én bújok és csókkal ébresztelek. Meleg vagy a takaró alatt, álmos és édesen kába. Szemem a tiédbe kulcsolom egy pillanatra elveszek a kékesszürke mélységben, rád mosolygok, aztán elkezdelek csókolgatni, csak lassan, hogy finoman ébredezz, simogatom az arcod, beletúrok a hajadba, összeborzolom; megcsókolom a két szemed az orrod, ajkaid. Kinn elkezd esni az eső, halkan dobol az ablakpárkányon, hűvös az illata. A tiéd meleg, álomillat. Átölellek, végigsimítok a hátadon, a gerinceden, beleborzongsz és megcsókollak. A félig nyitott ablakon befurakszik az este, mélyebbre fúrom magam a takaró alatt, hozzád simulok és lassan köréd fonom a lábam…”

Köszönet-e sorokért egy ismeretlen ismerősnek.