Narrátor: Unalmas!!!!!!! Idő...idő....idő....Önmagának mond ellent. Mert ha sokáig nem ismered fel a jó irányt, akkor elvesztegetett idő. Azonban, ha elsieted a dolgokat és nem hagysz időt a tapasztalásokra, akkor nem azt tanulod meg, amire szükséged van. Vékony jégen egyensúlyozás ez. Végső döntés part ...., ki tudja hányadik, te is elszámoltad már...mindegy. Bár a folyamatotad jól szemlélteti. Ez meg tény. Az apró lépéseket, egyiket a másik után. Hisz volt olyan, amikor a mocsár mélyéről még csak a tekinteted se emelted fel, volt olyan, mikor egy ugrással akartál eljutni az egyik állapotból a másik állapotba, kihagyva a köztes checkpointokat. Volt idő, mikor elindultál, de körforgalomban időztél. Aztán az "utadra" léptél és haladtál előre, néha-néha meg-meg álltál kisebb, hosszabb időre, de vissza már sose tekintettél (max. fél szemmel, szemüveg nélkül). Építetted magad, határt jelöltél, mentél előre, tanultál. Egyre jobban megtanultad, mi és mennyi időt érdemel. Vagy majdnem. Megértetted, nem leragadni, nem visszafordulni, nem hátrafelé nézni - nézegetni se nagyon - ,csak menni előre, bízva és szeretve önmagad, hogy te is megérdemled minimum azt, amit te adsz önzetlenül másoknak.
Nos....kedves Narrátor társam. Szokták volt mondani, csak akkor beszélj, ha a mondandód értelmesebb a csendnél. Én hallgatlak.
Régen írtam, bár belülről feszítenek a dolgok, napról napra ömlenek a gondolatok, az érzések, a megélések. Lehet jobb is, hogy nem egyből "beszámoltam", hanem éltem a mindennapokat, mert kb. most egy kicsit ilyen:
És nem azért, mert megint önmagam beleadtam 150%-san, nem azért, mert haragszom magamra, hogy miért adom oda magam "teljesen" és őszintén valakinek, nem azért, mert én mindig a legjobbat látom és gondolom arról, akivel vagyok. Egy kicsit azért, mert hagytam megint ennyi ideig "áltatni" magam, leginkább önmagam által. Önmagam által, hisz mindenki okkal jön az életedbe és teszi a dolgát, hogy te fejlődj. Így gondolok Mr. "J"-re. Kiszolgáltam az egomat vele az utolsó hetekben, hónapokban. Viszont tudom azt is, ha 10 év múlva visszatekintek erre a pontra az idővonalalom, lehet butyutának fog már tűnni, de azt is tudom, hogy ez is mind-mind hozzátesz ahhoz, amilyen én 10 év múlva leszek.
Majdnem 7 hónap és 17 együttlét (sacc per kb. pár másodperc még ide vagy oda)...de ki számolja... mondjuk ez a 17 alkalom úgy egy havi adagnak kellene lennie...nálam! Azt mondják minden férfi szexmániás, egészen addig míg nem találkoznak egy szexmániás nővel :)
Visszakanyarodva, azt nem számolom össze, hogy ezen idő alatt hányszor mondtuk ki, hogy vége, én hányszor mondtam, hogy ennyi volt. Ezeket azonban még csak magamnak leginkább, meg itt, "a végső döntés part XY" folytatásos teleregényében nektek, unalomig:). Viszont most tényleg vége. Honnan tudom?
Narrátor: Kedves Hősnönk....
Nem, most csönd. Most még én beszélek. Nem kell tükör, nem kell az irónia. Ritkán jutok el valamivel, vagy valakivel szembe ilyen szintre, de ha igen, onnan nincs visszaút. Szóval folytatnám mélyen tisztelt Narrátor barátom.
És a legfontosabb, hogy már nem csak magamban és magamnak mondtam ki, vagy írtam le neki, hanem belenézve a szemébe, hogy akkor most itt az utolsó szó jogán mit választ: az érzésit, a szeretetet, szerelmet vagy az agyból, úgymond logikus döntést. Tán nem lesz meglepő a válasz, amit mondott, hisz Ő teszi a dolgát, ami neki meg van írva, nem lopja el az időm, a fiatalságom, a lehetőségeimet, Ő teljesíti velem szembe a feladatát, ami meg volt írva előre. "Nem helyes, nem lehet, nem szabad" - ezzel lassan már kínozni lehetne engem, annyit hallottam, de ezek nem elégszer, ha nem fogtam fel, csak most. Tehát agyból döntött - sokadjára is (valójában sosem volt másképpen)- és nincs közös jövőnk. Utolsó csók. Utolsó találkozás volt négyszemközt. Ez lett az én ítéletem. Nincs közös időtöltés, nincs egymáshoz "átnézegetés". Csiki-csuki játék lenne továbbra is. Erre nekem nincs időm. Plusz, amit már leírtam, ennél többet érek és hiszem, hogy ott van az az Egy.
Persze, kicsit ezt a mély analízist és komolyságot megelőzte egy hatalmas és mámorító búcsúszex. Nem is én lennék, ha kibírtam volna....nem bánom, mert ez így volt teljes, így volt jó. Aztán elővettem a férfiak kedvenc kártyalapját (nem, nem a hármas szexet, amúgy is nyuszik, mert mikor be kellene váltaniuk azt a sok mindent, amit a "nagypofájukat" kimondtak, mi marad...fül és farok behúzás és odúba nyüsszítve visszakotródás). Szóval a másik kedvenc kártyalapjukat vettem elő: beszéljünk az érzéseidről. Nem az enyémről, arról beszéltem én magamtól is eleget, meg te is meg okfejtetted, bár időben kb. 3 hónap csúszással...sebaj. Nos, az ő érzései, mondom neki, te figyeljjél! Ha mondjuk egy percig nem hazudnál magadnak, akkor be tudnád vallani, hogy szeretsz, szerelmes vagy belém? Hát kár, hogy nem vettem fel videóra, ahogyan visszatért óvodás évei csúcspontjára és éppen homokvárat épített a homokozóba, vagy ette a homokot. Mindegy is, lényeg, hogy homokozott, szemet lesütve, teljesen elmélyedve tevékenységébe, lényeg, ne rád kelljen néznie vagy megszólalnia. Reggeli saját fegyverét fordítottam ellen, hiszen nem sokkal azelőtt mondta, hogy mindent tisztán hall, megjegyez , felfog, amit én mondok, csak nem vág közbe, hiszen azt nem szabad, ha egy nő beszél. Végig kell hallgatni. Nos, van remény....Bár, mint nő tudnék vitatkozni, ezzel is. Persze...nekünk semmi nem jó :). Vékony a jég, rá kell érezni igazából a férfinak, hogy mikor kell végighallgatni és mikor kell úgy beleszólni és reagálni, hogy közben végig is hallgatta a nőt. Sok sikert kedves férfiak. Ne feledjétek, a nők úgy vannak jól, ahogy vannak, ezért szerettek ti minket ennyire, ha bevalljátok, ha nem.
Sokat nem kellett noszogatni, de a zavara és kommunikációs képességének csökkenése egyenes arányosságot mutatott egymással. Én röhögök zavaromba, ő poénkodik vagy valaki elkezd a hangyák nemi életéről doktori disszertációt előadni.
Mégis mennyire akartam csak én "kierőszakolni" ezeket tőle? Mennyire volt őszinte ő? Lehet sosem igazán? Csak elvette, amit ő mindig is akartam tőlem, azt az egy dolgot, hiába adtam volna oda neki (is) nem létező három királyságom hozományát is? Mi van, ha csak manipulált? Mi van, ha hazudott végig? Ezen még elgondolkodom...valami nem hagy nyugodni még...vagy ez is már csak önbecsapás? A lényeg, az ajtóm már zárva előtte. Így is marad. Én pedig haladok előre, újjászületve.
Hja, csók, utolsó csók íze....az jó volt, meg nagykönyv szerinti....érzésre nálam...Semmi. Ez megnyugtató azért. Igazolja, hogy ez már csak csiki-csuki játék volt, abból is a nehezített verzió, fél lábbal és kézzel, bekötött szemmel egy barlang mélyén :D
