Bár ugye köztudott, hogy a szomszédsággal igen intim viszonyba tudok ám kerülni...:D :D

Ugyanakkor rá kellett jönnöm, vagyis inkább elengedni a pszcihoszenvedésem trilogiájának negyedik javított kiadásának ötvenszeri átírását.

Az egy dolog, hogy megrágtam, lenyeltem, visszaköptem, újra tapasztottam, majd ismét elkezdtem csócsálni, a már megemésztett, megcsócsált, undorító nyálas témáimat. Minek? Az elején önterápia jelleggel, majd mert tetszettek a visszajelzések, de hetek óta halálra unom magam magamtól. És amúgy se érdekel egy ideje szinte senkit sem, hogy írok-e vagy sem, tudom, unalmasak a témáim, a három hű követőmön kívül senki nem tart ki (nekik hálás köszönet, és le a kalappal :)). Szóval még egy záptojással sem dobált meg senki. Talán a szagtól magamhoz tértem volna hamarabb. Sebaj. Minden a maga idejében történik. 

Nos, nagyon sok év kihagyás után újra beadtam a derekam - hál isten "úgy" utoljára, nos az is régen volt, kb. 7 hete....pfffff, na de nincs vekengés, kit érdekel ez- szóval, a méltán idejét múlt közösségi platform saját társkereső funkciójába beregisztráltam.

Kb. 2 napja tart a "lelkesedés", még tudok röhögni, igaz néha sírva, néha a kíntól. Egy gyöngyszem: a mű fukszos arany kereszttel a nyakban, a lepusztult kádár kockás étkezőben még aranyosnak is mondható.

Részemről leszögezve, kiírva egyértelműen, hogy nincs elkalandozás, csak komoly úriemberek érdekelnek. Ma reggeli üzenet, már a profil képből tudtam, hogy jó lesz - másképp, de jó. Egy korbács volt az illető profilképe...sokat elmond előre... sajnos nem mezőgazdaságban jártas ifjú legényről szól a történet...egy vélhetően alacsony növésű - bár szerintem nem igazán tudta értelmezni azt a pár sort, ahol az alap adatait kellett megadni, melyik mit is akar jelenteni, vagy mit kellene írni, mindegy,  vártam hol van ezen szint legalja. Mondjuk legalább írt egy "szia"-t, majd kellemes és kíváncsiságot felkeltő hangnemben folytatta: "viszonzatlanul úgy kinyalnála*". (Nem írom ki végig, nehogy valakit, akit még nem rontott el az élet, miattam menjen gyónni). Mentornak éreztem magam, kapott egy kurva nagy X-et a "nem" mellé. Szerintem a nagy számok törvényére szerint játszik. Tényleg, erre aki visszaír...na az már nem az én gondom. 

Szóval lelkes vagyok....nagyon...nem, még nem kell győzködnöm magam, hogy "na...talán, most, itt, hisz nem hiába tartja a mondás vakok között félszemű a király....". Erősen gondolkodom, hogy tik-tokot pörgessek esténként  vagy a "társkeresőn" kezdjek el úgy igazán trollkodni. 

Inkább leveszek egy könyvet a polcról, vagy kimegyek a tópartra sétálni, többet érek ezekkel azt hiszem. Főleg, ha véletlenül belehajtanék a tóba a kocsimmal (úgy is el kell adni, meg nem is kár érte már; szegénykém, imádom amúgy, de feláldoznám jelen helyzetben)  és akkor ki kell hívni a tűzoltókat és máris több kedvem lenne a férfiakhoz. Ezt hívják a nőknél "egyenruhaelgyengülésnek". Nekik azonban vélhetően nem annyira tetszene a kialakult helyzet, hogy egy hülye nő 100 méterre a közúttól, hogy a picsába tudott belehajtani a tóba....biztos elsütném a viccet is:  "hogy túlhevültem és szükségem volt egy kis tűzoltásra". Szerintem a tömlőt a nyakam köré tekernék :D

:D :D

Na jó.....ez az a fajta röhögés, aminek sírás lesz a vége. Befejeztem. 

Néha én is elengedhetem a gyeplőt, letehetem a jókislány, szofisztikált, mindenkinek és mindennek is megfelelő személyiségemet. Hál isten, van még vagy öt különböző személyiségem, mindig igazodom az adott helyzethez :D :D